A Baradla-barlang

A régóta ismert Aggteleki-cseppkobarlangot õsi néven Baradla-barlangnak nevezzük. A Baradla egyes részeinek külön elnevezései vannak (pl. Domica, Retek-ág, Vörös-ág stb.) .
A Baradla név eredetére vonatkozóan több elképzelés is született. Raisz Keresztély a Baradla nevet a pára ,páradló szóból származtatja olyan értelemben hogy a páradló szó P betüje idõvel B-vé O betuje pedig A-vá módosult.
Vass Imre viszont inkább a barátlak összetett szóból próbálja a mai nevet levezetni, arra a néphagyományra hivatkozva, hogy ezen a tájékon hajdan remeték, öltözetre nézve barátok laktak. Az igazságot minden bizonnyal Dr. Dénes György magyarázata közelíti meg, miszerint a Baradla elnevezés a szlovák nyelvben ma is élo "bradlo" szóból származik.
Jelentése : sziklaszirt ,sziklák. A bradlo-bradla szóból minden eröltetés nélkül adódik a mai Baradla név, amely csupán egy magánhangzóval bõvült , ami általános jelenség a magyar nyelvben az idegenbõl átvett szavaknál.

A Baradla úgyszolván õsidõktõl kezdve ismert barlang volt. Történelem elõtti lakóinak emlékeit ásatási leletek õrzik. Hogy késõbb, lakatlan korszakaiban is ismeretes volt a vidék népe elõtt, arról a környék mondavilága beszél. A Baradlát sohasem kellett mesterségesen feltárni. Bejárata , amelyet már az õsember is ismert, utat nyitott a hosszú föld alatti folyosók felé. Csupán be kellett járni és megismerni a barlangot (ez a mai napig folyamatban van) . Az Aggteleki-barlang elsõ nyomtatott, írásos említésére Dr. Dénes György bukkant rá, Bél Mátyás latin nyelvû mûvének a Notitia Hungariae novae historica geographico-nak 1742-ben megjelent IV. kötetében. A barlang elsõ részletesebb ismertetését Towson Róbert angol utazó adta közre, aki 1793-ban járt Magyarországon. Ugyancsak 1793-ban látogatta meg a barlangot Teleki Domonkos, aki a barlangról megemlíti , hogy 12 üreget számlát meg , és hogy sok ember koponya látható benne. Ebben az idõben az Aggteleki-barlangnak már olyan sok látogatója volt, hogy széles körû hírnévnek örvendett nem csak hazánkban, hanem az ország határain túl is. Ezt mutatja hogy 1794-ben Sartory József bányamérnök alaprajzi térképet is készített róla.
A térkép gondos munkával készült, pontossága megfelel kora követelményeinek. Ez a térkép nem csak a Baradla elsõ rajza, hanem az egész világon az eddig ismert legelsõ mérnök által szerkesztett barlangtérkép volt. Sartory József egész a Vaskapuig mérte fel a barlangot. Az elsõ részletesebb munkát a barlang felmérésérõl Raisz Keresztély 1801-ben kezdte meg, munkája 1807-ben jelent meg, német nyelven. Benne elõször ismerteti a környék karsztjelenségeit, foglalkozik a cseppkövek képzõdésével, ezután rátér a barlang ismertetésére. Az Õ térképe is csak a Vaskapuig ábrázolja a barlangot, itt a víz útját állta. A Baradla egyes részeit és cseppkõalakzatjait elnevezte, részben a már meglévõ népies hagyományneveket használta fel, részben a Sartory-féle anyagra támaszkodva, végül pedig maga is kitalált új elnevezéseket. Ezt követõen a barlangot " Tudományos Gyûjtemény" 1820. évfolyamában Balogh Pál írja le . Leírásából megtudjuk , hogy a barlang bejárása nem nehéz, mert 1806 óta utakat, lépcsõket, hidakat, és karfákat készítettek. Ezek voltak hazánk elsõ épített idegenforgalmi létesítmények. A barlang történetében a legfontosabb esemény Vass Imre Gömör megyei fõmérnök felfedezése volt. Vass Imre már 1821-ben megpróbált áthatolni a Vaskapun, azonban a magas vízállás ebben meggátolta, és meg kellett elégedni azzal a megjegyzéssel, amelyet az oldalfalra írt: 1821-ben eddig és nem tovább Vass Imre. Az 1822, 1823, 1824-évi szárazsággnak köszönhetõen a Vaskapu víze leapadt így Vass Imre számára megnyílt az út az "új barlangba" amelyet a mai Színpadig bejárt. A Baradla életében korszakalkotó felfedezés után Vass Imre felmérte a barlangot. Munkája 1831-ben készült el ami nagy elismerést aratott. Sajnos az ezt követõ idõben rengeteg sebet ejtettek a barlangon, nagy mennyiségû cseppkövet vittek el s a fáklyák füstje is maradandó károkat okozott. A barlang szépségének megõrzésére indult az a mozgalom, amelynek eredményeként 1881-ben a Magyarországi Kárpát Egyesület kezelésébe került a barlang. Ebben az idõben végezte Nyáry Jenõ híres régészeti ásatásait. 1885-ben felvetõdött egy új bejárat kialakításának gondolata, hogy a turista ne legyen kénytelen a barlangi utat visszafelé is megtenni. Münich Kálmán iglói bányamérnök 1886-ban felmérte és feltérképezte a barlangot , a következõ évben a " Nehéz út " nevû szakasz kikerülésével új átjárót nyitottak , valamint tovább tágították a Vaskaput. 1890-ben elkészült a vörös-tói bejárat. Ebben az idõszakban folyamatosan nõt a barlang látogatottsága. Az elsõ világháború alatt, és az azt követõ zavaros idõkben szinte semmit nem lehetett tenni a barlangért, s minden berendezés romlásnak indult. Mégis ebben az idõszakban történt a század elsõ felfedezése . Kafka Péter fõmérnök és társai 1922-ben megtalálták az addig ismert rész folytatását, a Színpad-teremnél . Ez egy kb. 500 méter hosszú ág. 1923-ban felmérték az új szakaszt, s megállapították , hogy ennek a végében aránylag könnyûszerrel lehetne a jósvafõi forrásvölgybõl új bejárati tárót törni. 1927-1928-ban Kafka Péter és támogatói a Farkastorok völgybõl vízszintes tárót fúrtak a legújabb feltárt szakasz végébe, ezzel elkészült a Baradla ma is használatos jósvafõi bejárata. Az új bejárat elkészültével jelentõsen megnövekedett a látogatók száma. Azonban a 1930-as évek elejére a látogatottság újra visszaesett . Sajnos a támogatások is jelentõsen csökkentek. A barlang a Magyar Turista Szövetség kezelésébe került. Ugyanebben az idõszakban a barlang tudományos kutatásában jelentõs eredmények születtek. Dudich Endre egyetemi tanár, kiváló biológus 1929-ben és 1930-ban rendszeresen tudományos alapossággal feldolgozta a barlang természetrajzi sajátosságait, elsõsorban a barlang élõvilágát. Az 1930-as években a barlang feltáró kutatása is újabb lendületet vett. A Budapesti Egyetemi Turista Egyesület keretein belül lelkes és ügyes barlangkutató gárda nevelkedett, akik a Baradla továbbkutatásával is sokat foglalkoztak . Így a BETE barlangkutatóinak (Kessler Hubert, Sandrik József) sikerült 1932 augusztus 21-én elsõnek átjutni a Styx-patak alacsony mennyezetû szifonos folyosóján a barlang szlovákiai szakaszaiba. Ezzel végre bebizonyították, hogy a már korábban is a Baradlához tartozónak vélt Domica valóban a Baradla-barlangrendszerhez szervesen hozzátartozó , összefüggõ ág. Ugyanennek az évnek augusztus 23.napján pedig Jaskó S., Pálffy Gy.,Sandrik J., és Stokker J., felfedezték a barlang egyik legnagyobb oldalágának , a Retek-ágnak a mintegy 1000 méter hosszú addig ismeretlen folytatását. A BETE kutatói a Baradla denevér-ági , történelmi idõkben eltömõdött bejáratát is kibontották. A barlang egyik keskeny, de hosszú mellékágának , a Törökmecset-ágnak a bejárásával és felmérésével ugyancsak eredményesen növelték az ismert szakaszok hosszúságát. A Magyar Turista Szövetség a Baradla új gazdája, nagy lendülettel látott hozzá a barlang rendezéséhez. Az új barlangigazgató Kessler Hubert irányításával megindultak a barlangrendezési munkák melynek eredményeképpen 1935 nyarán kigyuladtak a barlang elsõ villanyreflektorai is. Ebben az idõszakban újra jelentõsen növekedett a barlang látogatottsága .
A második világháború a Baradlát nagyon megviselte.
A közeli községek lakossága szinte teljes egészében a biztonságot nyújtó barlangüregekbe menekült, vitték magukkal bútoraikat , háziállataikat , azok takarmányát. Így egy cseppet sem kell azon csodálkozni hogy a háború után a barlang siralmasabban nézett ki mint valaha. A felszabadulás után több kezelõje is volt a barlangnak . Révész Lajos, majd Dancza János barlangigazgató irányításával folytak a helyreállítási munkálatok. Újra lett villanyvilágítás kitisztították a folyosókat. Jelentõsebb intézkedés az Aggtelek-Jósvafõ közötti felszíni táj természetvédelmi területté nyilvánítása volt. Az ezt követõ idõszakban folyamatosan építették a barlang járdáit, új utakat ,hidakat emeltek. Ebben az idõben alakították ki a Hangverseny-termet is. Nagy lendületet kapott az eddig ismeretlen barlangrészek felfedezése is, pl.: Meseország, Alsó-barlang, A barlang feltárási története még nem zárult le hiszen napjainkban is jelentõs kutatások folynak az eddig még ismeretlen részek felfedezésére.